Prof. dr. Országh József: A víz és a gazdája

„A legfontosabb amit az olvasó ebben a könyvben talál, az egy reményteljes üzenet arról, hogy a jelenlegi világméretű – sokszor megoldhatatlannak beállított – vízproblémákra igenis van megoldás. Ez nem utópia, ez tudományos kutatásokkal és tapasztalatokkal igazolhatóan járható út.

Kedves olvasó! Add a kezed, és nagy szeretettel olyan ajtó elé vezetlek, amely egy fenntartható világra nyílik. Megismerkedsz egy olyan szemlélettel és gyakorlattal, amely az élővilággal (amelynek az ember is része) békességben él. Visszavezetlek az élővilágba, a Téged megillető helyre, ahonnan tévelygésből kitántorogtál. Mi a Téged megillető hely? A Gazda helye!

Te leszel személyesen nemcsak a víz, hanem az egész élővilág felelős gazdája, gondnoka. A vízzel és az élet anyagával a Természet erejét felhasználva, azzal teljes összhangban fogsz gazdálkodni. Bepillantást nyerhetsz a VÍZGAZDA rendszerrel felszerelt falvakba és városokba, amelyek lakói szennyvizükkel egyetlen gramm szennyezést sem juttatnak többé a folyókba és a föld-alatti vízbázisokba, sőt a termelt szennyvíz a környezetet éleszti és építi.”

Országh József 1937. március 21-én született Budapesten. Gyermekkorát Szeged mellett, Szőregen, a nagyszüleinél töltötte. A múlt század falusi élete alapozta meg életszemléletét, ami később tudományos munkásságának vezérfonala lett. Gyermekként megtanulta, hogy a Természetben nincs hulladék, sem szennyvíz: a tetemek, az ürülék, az elpusztult növények tulajdonképpen táplálékok más élőlényeknek.

A középiskolát Budapesten, a Kandó Kálmán villamosipari technikumban végezte, és a Műszaki Egyetemen kezdte el tanulmányait a Villamosmérnöki Karon. 1956-ban részt vett a forradalomban, ezért 1957 januárjában menekülnie kellett, Jugoszlávián keresztül Belgiumba került. A Brüsszeli Egyetem Természettudományi Karán a kémiai és a fizikai tanulmányokat egyszerre vette fel, és 1961-ben „grande distinction” fokozattal végezte el. Ugyanitt szerezte meg a „kémiai tudományok doktora” címet is.

1969-től a patinás Monsi Műszaki Egyetemen (Université de Mons) tanított. Innen 1971-ben Belga Kongóba (akkor Zaïre) került, ahol a Lubumbashi Műszaki Egyetem kémia-oktatásának és tudományos kutatásának az újjászervezésével bízták meg. Éveken át az intézmény dékánja. Afrikában számos tudományos kutatási programot vezet az elektro-metallurgia (réz, kobalt), az élelmiszeripar (olaj, tejtermékek), valamint a folyadékok termodinamikájának a területén. 1982-ben Belgiumba visszatérve a Monsi Egyetemen a természettudományi és az orvosi karon kutatott és dolgozta ki az orvosi bioelektronika elektrokémiai alapjait. 1989 és 2004 között Belgiumban a Vízügyi Kormánybizottság tagja volt. Ez vezette egyetemi kutatómunkáját a fenntartható vízgazdálkodás felé.